HIBÁTLAN - HARMADIK FEJEZET

Emily Fields a Szürke Ló Fogadó előtt állt, melynek épülete egykoron a függetlenségi háború kórházának adott helyet. A mostani tulajdonos az emeleten szálláslehetőséget biztosított a gazdag turisták számára, a társalgóban pedig bio-kávézót működtetett. Amint Emily benézett az ablakon, látta néhány osztálytársát, akik családjaik társaságában üldögéltek és füstölt lazacos bagettet, olasz szendvicset, vagy egy nagy adag salátát ettek. Valószínűleg mindenki éhezett a temetés után.

„Hát itt vagy.”

Emily megfordult, vele szemben pedig Maya St. Germain állt egy terrakotta, babarózsákkal teli vödörnek támaszkodva. Amikor Emily a játszótérről indult haza, Maya felhívta és arra kérte, találkozzanak itt. Ahogyan Emily, úgy Maya is temetésen viselt ruhájában volt még – ami egy rövid, fekete bársonyszoknyát, fekete, csipkés gallérú, ujjatlan felsőt és egy pár fekete csizmát jelentett. És szintén Emilyhez hasonlóan, úgy tűnt, Mayának is komoly erőfeszítésébe került, míg talált fekete, gyászos hangulatú ruhadarabokat.

Emily szomorúan mosolygott. A St. Germain család Aliék régi házába költözött be. Amikor a munkások elkezdték lebontani DiLaurentisék félkész kilátótornyát, hogy legyen hely az új lakók által áhított teniszpályának, a beton alatt megtalálták Alison holttestét. Azóta a hely hemzsegett a rendőröktől, a riporterektől és a kíváncsi szomszédoktól. A kedélyek lenyugvásáig Mayáék családja a fogadóban keresett menedéket.

HIBÁTLAN - MÁSODIK FEJEZET

Mona Vanderwaal leparkolt szülei Hammerjével, de nem állította le a motort. Telefonját túlméretezett, konyak színű táskájába hajította, majd rámosolygott legjobb barátnőjére, Hannára.

„Hívtalak.”

Hanna gyanakvóan állt a járdán. – „Mit keresel itt?

„Miről beszélsz?”

„Nem kértem fuvart.” – Hanna a parkolóban álló Toyota Priusára mutatott. – „Itt van az autóm. Valaki azt mondta, hogy itt vagyok, vagy...?”

Mona ujja köré csavarta egyik hosszú, szőke tincsét. – „Hazafelé megyek a templomból. Megláttalak, így lehúzódtam.” – Nevetett. – „Be kéne venned egyet anyukád nyugtatójából. Elég feszültnek tűnsz.”

Hanna elővett egy csomag Camel Ultra Light-ot fekete Prada táskájából, és meggyújtott egy szálat. Persze, hogy feszült volt. A legjobb barátnőjét meggyilkolták, őt pedig egész héten rémisztő üzenetekkel bombázta valaki, aki ’A’-nek nevezi magát. Bármit csinált ma (Ali temetésére készült, diétás kólát vett a Wawa-ban, vagy a Rosewoodi Apátság felé tartott), úgy érezte, valaki figyeli.

„Nem láttalak ma a templomban” – motyogta.

Mona levette napszemüvegét, hogy látszódjanak kerek, kék szemei. – „De hisz rám néztél. Még integettem is. Dereng valami?”

Hanna megvonta a vállát. – „Nem emlékszem.”

„Gondolom, túl elfoglalt voltál a régi barátaiddal” – vágott vissza Mona.